Harsányi Réka az első jelentősebb pályázatot meg gimnazistaként nyerte 1998-ban, majd ezt újabb sikerek követtek. Folyamatosan kísérletezik a különböző területek összekombinálásával, ennek eredményeként készített egy interaktív videót, mellyel az „Új keretek a képzőművészetben”- Informatikai és Hírközlési Minisztérium pályázatán (2004) a II. díjat nyerte el. Ezen kívül érdekli a robotika és képzőművészet viszonya, az ICA-D Határátlépések című csoportos kiállításán a Mozgássérült robot elnevezésű interaktív installációval szerepelt. 2007-ben a MOME media design szakán diplomázott.
2010-ben kezdte meg tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájában, azóta is több csoportos kiállításon szerepelt (Tiszta-szesz, D’Arts 2010-ben és 2013-ban, Aritmia 2011-ben, Emberi beavatkozással készült művek, Live Performers Meeting Róma 2012-ben és Kódolt képek, Hiba és Társai 2013-ban). Valamit 2012-ben megrendezett Pengeélen című egyéni kiállításán átfogó képet adott addigi munkás-ságáról.
A Doktori Iskolában töltött évek alatt csoportos kísérletekben is részt vett, ezek célja a meglévő vagy elfeledett technikák újszerű felhasználása, egyik ilyen például a lentikuláris lencse működését körüljáró együttműködés volt, melynek eredménye egy képsorozat lett. Az egyéni kutatási témaköre az új technológiák felbukkanása az interaktív alkotásokban, mint például a bioszenzorok. Valamit az interakció és interfész viszonya a képzőművészeti alkotásokban. Ezen témakörön belül egy TÁMOP ösztöndíjat elnyert 2012-ben. Doktori munkája 2015-ben egy olyan biofeedback performansz volt, ahol a táncos pulzusa vezérelte az őt körbevevő fénykört, valamit a mozdulatai egy kinect szenzor segítségével a sounddesign (csontrecsegés, izommozgás hangjai) bizonyos elemeit befolyásolták. A művet 2016-17-ben a Trafóban, a Műcsarnokban a Múzeumok Éjszakáján, az Artusban a Broken Projektek eseményén, a Mamü Galériában és az ELTE egyik tudományos konferenciáján is előadták. Kutatásait disszertálása után is folytatta, másik performanszában agyszenzort visel a táncos, ezen keresztül mérhetőek az érzelmi állapotai. Bemutatója 2017-ben az L1 fesztivál keretén belül a Testvonalak kiállítás eseményeként valósult meg. A történet előadása alatt a táncos végig viseli a szenzort, így a nézők leolvashatják az adott gyerekkori emlékhez fűzödö viszonyát, vagy csak azt miként befolyásolja az agyat ha hangszeren játszik az illető. Ennek egy egyszerűbb verziója a NINA .c előadás, ahol a táncos a női identitáskeresés témáját koreografálta meg, itt a zenében elhangzó szövegek is segítik a nézőket az értelmezésben, a táncos mögé vetített agyhullám-adatok mellett. Ezt az előadást Budapesten a Broken Projektek estén, az Artusban, valamint Pécsett a Tánc világnapja estéjén láthatták a nézők 2018-19-ben.
Réka előadói tevékenységét alkalmanként kiegészítette prezentációval is, ahol a nézők kipróbálhatták a szenzotokat, elolvashatták működési elvüket és kérdezhettek az előadóktól. A Capa Centerben, a Trafóban a Smart Xtra-n valamint a Bánkitó Fesztiválon.