Fejezet az értekezésemből/
Biofeedback alapú interakciók – DLA értekezés
Harsányi Réka (2015)
Témavezetők:
Dr. Habil, DLA Szegedy-Maszák Zoltán – egyetemi tanár, Doktori Iskola vezető
Varga Tünde PhD – Képzőművészet-elméleti Tanszék, egyetemi docens
Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskola
A szenzoros interakciók speciális fajtája a biofeedback alapú interakció. A biofeedback biológiai visszacsatolast jelent, bioszenzor segítségével érzékelhetjuk az élő szervezetben lezajlo biológiai valtozasokat, és az így kapott adatokkal, vagy jelekkel berendezéseket, vagy szoftvereket irányíthatunk. Az ilyen eszközöket felhasznalo installaciok angol neve a biofeedback-art, ami olyan interaktív alkotásokat takar, amelyekben bioszenzorokat alkalmaznak a résztvevő pszichológiai-, viselkedési-, és érzelmi alapú analíziséhez. A biológiai visszacsatolást a résztvevő vizuális, auditív vagy egyszerre minkét csatornán kapja.
Művészeti alkotások esetében általában ún. „nem-invazív” eszközöket alkalmaznak a művészek, mely annyit jelent, hogy a befogadó testén fizikai beavatkozás nem történik, implantátumok helyett valamilyen hordozható, testre csatolható külső eszközt, interfészt visel a résztvevő. Ezek általában nem orvosi pontossággal mérnek, de ebben a kontextusban nem is ez a lényegük.
A transzdukció az a folyamat, amikor az érzékszervek erre specializált sejtjein, azaz a receptorokon keresztül érkező jeleket az agy elektromos impulzusok formájában dolgozza fel. Ezek az elektromos impulzusok a receptorokból a gerincvelőn át az agykéregbe jutva érzékleti élményt hoznak létre, tehát az pl. az érintés élménye nem a bőrön, hanem az agyban jön létre. Ennek fordítottja, a test elektromos jeleinek vagy szerkezetének reprezentációja az érzékszervek számára, például a szem által felfogható képként. Gondoljunk csak MRI vagy röntgenképekre, amelyeken egy számunkra izolált információ válik láthatóvá, pl. a csontok szerkezete, vagy az agysejtek aktivitása. Ez a vizuális megjelenítés egy számunkra megfoghatatlan és beazonosíthatatlan dolgot legitimál és egyúttal tárgyilagosít, ezáltal elidegenedünk a saját testünktől. Ugyanakkor, ha a szervezetünk adatait valamilyen művészi formában látjuk viszont, ez a folyamat megfordul és az élményben elmerülve közelebb kerülünk belsőnkhöz. Az ilyen interaktív installációk absztrakt, tehát nem magától értetődően leolvasható módon jelennek meg, mint például egy grafikonon, de nem is ez a céljuk. A bioszenzoros installációk bizonyos fiziológiai szempontból reagálnak a résztvevőre, annak szívverésére, légzésére, agyhullámaira stb. Ezek audiovizuális visszacsatolása bárki számára lehetővé teszi azt, hogy saját testi érzékelése bonyolultságával fókuszáltan foglalkozzon. Kézenfekvő lehetőség ennek megvalósítására a szenzorok közbeékelése atranszdukció folyamatába, a külvilág ingerei és annak testi feldolgozása közé.
…stb…