audiovizuális, biofeedback performansz, 2016
alkotók: Harsányi Réka és Szűcs Dóra Ida
Születés (Birth) című audiovizuális, biofeedback alapú performanszunk a megfoghatatlan, a láthatatlan történetét meséli el. Technológia által megjelenítve és hallhatóvá téve ezen eseményeket, érzéseket, biológiai folyamatokat. A táncosra szerelt pulzus és EKG szenzorok nem csak szívritmusát, hanem bizonyos izmainak mozdulatait is érzékelik. Az így kapott adatok valós időben vezérlik a fényburok pulzálásának intenzitását. Életre kel a benne zajló események által, lakójával összhangban, mindaddig még élőlénye el nem hagyja. Ugyanakkor ahogy egyre jobban megismeri környezetét és önmagát is a benne tevékenykedő emberi lény, egyre inkább új ingerekre vágyik, ezeket provokálva, szervezetének hangjait és testének, illetve a burkának korlátait is megismeri, melyből kitörni készül, hogy kijutva újrakezdhesse a folyamatot a másik oldalon.
Fénytest, burok ami körbezár, megölel, öntudatra ébredés, vizsgálódás, eszmélés, láthatatlan érzékelése, vakság, letapogatás, önvizsgálat, burok ami fogva tart, bezár, test ami nem ereszt, rákészülés, harc, beszűrődő külvilág, tenni vágyás, kitörés, akarat, kijutás, rácsodálkozás, újrakezdés.
A munkafolyamat során nagy hatással volt ránk Beckett Születés előtt feladtam című elbeszélése.
„Születés előtt feladtam, másként nem lehetséges, de születésnek lennie kellett, ő volt az, én belül voltam, így látom ezt, ő volt az, aki bömbölt, ő, aki meglátta a napvilágot, én nem bömböltem, én nem láttam meg a napvilágot, lehetetlen, hogy hangom legyen, lehetetlen, hogy gondolataim legyenek, és beszélek és gondolkodom, azt csinálom, ami lehetetlen, másként nem lehetséges, őneki volt élete, énnekem nem volt életem, minek is amilyen hitvány, énmiattam, ő hal meg majd, énmiattam, elmondom a történetét, a halála történetét, az élete végéét és a haláláét, a haláláé önmagában nem lenne elég, énnekem nem, ha hörög, ő hörög majd, én nem fogok hörögni, ő hal meg majd, én nem fogok meghalni, talán eltemetik majd, ha megtalálják, én belül leszek, ő rohad majd, én nem fogok rohadni, nem marad majd belőle semmi, csak csontok, én belül leszek, semmi, csak por, én belül leszek, másként nem lehetséges, így látom ezt, az élete végét és a halálát, hogyan kezd majd hozzá, kezd hozzá a végéhez, lehetetlen tudnom, tudni fogom, lépésről lépésre, lehetetlen mondanom, mondani fogom, a jelenben, énrólam nem esik több szó, csak őróla, az élete végéről és a haláláról, a temetéséről, ha megtalálják, az lesz a vég, nem folytatom a kukacokkal, a csontokkal és a porral, kit érdekelnek ezek, hacsak nem fogok unatkozni a porában, az meglepne, ugyanúgy megdöbbennék, mint mikor még a testében, itt hosszú csönd, talán vízbe fúl majd, mindig vízbe akart fúlni, nem akarta, hogy megtalálják, többé már nem tud akarni, de vízbe fúlni szokott akarni, nem szokta akarni, hogy megtalálják, mély víz és egy malomkő, kihunyt vágy, mint a többi, de egy napon miért balra, balra és nem másmerre, itt hosszú csönd, nem lesz több én, soha nem mondja már, hogy én, soha nem mond már semmit, nem szól senkihez, senki nem szól hozzá, nem beszél magában, nem gondolkodik már, továbbmegy majd, én belül leszek, elérkezik egy helyre, és leroskad majd, miért ott és nem másutt, leroskad és alszik, énmiattam rosszul, felkel, és továbbmegy majd, énmiattam rosszul, nem tud már helyben maradni, énmiattam, nem tud már továbbmenni, énmiattam, a fejében nincs már semmi, én töltök majd bele mindent, ami kell.”
Barkóczi András fordítása
Előre a vaknyugatnak, Európa Könyvkiadó Budapest, 1989
Előre a vaknyugatnak, Európa Könyvkiadó Budapest, 1989